Az ingyenesség kiterjesztése két óvodás gyermeket nevelő család esetében havonta mintegy 15 ezer forintos megtakarítást jelent szeptembertől. A rászorultságot nem vizsgálják, arról elég nyilatkozni. A térítésmentesség kiterjed a nagycsaládosokra, a tartósan beteg vagy fogyatékossággal élő gyermekekre és testvéreikre, valamint azokra a családokra is, ahol az egy főre jutó nettó jövedelem nem haladja meg a havi 90 ezer forintot. Nem kérjük igazolni, hogy valaki mekkora jövedelemmel rendelkezik, senkinek nem szeretnénk a pénztárcájában turkálni – mondja Novák Katalin. A gyermekétkeztetésre szánt forrás már évek óta emelkedik, idén több mint 60, jövőre több mint 70 milliárd forintot fordít erre a kormány, miközben például a 2010-es költségvetésben 28 milliárd forint jutott ide. Amellett, hogy ősztől még több gyermek étkezhet ingyenesen, egészségesebb, a tányérokra is táplálóbb ételek kerülnek, hiszen elindul a menzareform. Kőbányán már idén januárban bevezették a minőségi közétkeztetést, a többletköltséget a kerület önkormányzata fizeti.
– Milyen viszonyok uralkodnak egy bangladesi kórházban? – Volt már úgy, hogy beültünk a dzsipbe, és a huszonnyolcadik falu végén, egy rizsföld kellős közepén várt minket az épület. A fővárosi égési osztály, ahol most jártunk, a jobban felszerelt intézmények közé tartozik: háromszáz ágyon hatszáz ember feküdt, plusz négyszáz hozzátartozó. Végigmész a zsúfolásig telt 50-60 fős kórtermeken, illetve a folyosón, akkor minden ágyban akár több embert látsz, és sokan fekszenek alatta is. Pedig egy égési osztályon a legellenállóbb, legszörnyűségesebb baktériumok is előfordulnak, a bangladesiek mégis kevesebb fertőzést kapnak, mint gondolnánk, rendkívül ellenálló immunrendszerük van. Nagy feladat volt a műtőben a sterilitási szabályokra oktatni a személyzetet, hogy ne legyen belőle sértődés, de kötelességünknek éreztük, hisz "Semmelweis országából" jöttünk. – Mennyire kerültök személyes kapcsolatba a páciensekkel? – Működik a klasszikus orvos-beteg kapcsolat, hiszen mi vizsgáljuk és műtjük őket.
A mi szemünkkel nézve a legszegényebb ország a földön, de biztos, hogy egyben a legboldogabb és az egyik legvidámabb is. Két éve látogattunk meg bangladesi gyárakat a missziós csapattal, mert kíváncsiak voltunk a munkakörülményekre. Nagyon sok fiatal nő hozott olyan kisgyermeket, akinek ujjösszenövése, ujjhiánya, esetleg alulfejlett alkarja volt. Rájöttünk, hogy ezek az anyák mindannyian ugyanazokban az üzemekben dolgoznak. Olyan műszakbeosztásban, hogy várandósan is ott aludtak el a bőrcserző és festékanyagok közelében. Miután kesztyű nélkül bántak ezekkel a vegyületekkel, a mérgek bejutottak a szervezetükbe. Ott pihentek a varrógép felett várandósan, hogy el tudják látni a családjukat – a magzatuk viszont genetikailag károsodott. Azzal a nyugati fogyasztói szemlélettel tehát, hogy mindenből minden héten újat veszünk, olyan keresletet generálunk, ami egész népeket tart rabszolgasorban. Másfelől viszont a társadalmuk átszervezéséhez is hozzájárulunk, hiszen Bangladesben az emberek jelentős részének nincs munkája, így az álláshoz jutó nők fő keresővé lépnek elő a családban.